Az iskolakezdés nem kis kihívás elé állítja a gyerekeket és a szülőket egyaránt, s bizony sokakban felmerül a kérdés: vajon bírni fogja a gyermekem az iskolát?
Az iskolakezdés egyben azt is jelenti, hogy a kisgyerek életébe eddig ismeretlen feladatok, elvárások sokasága lép be. Nemcsak magával a tanulással kell megismerkednie, de el kell viselnie a kritikát, hozzá kell szoknia az önálló munkához, ki kell tudnia fejezni, hogy mit szeretne, és be kell illeszkednie az osztályközösségbe – s természetesen mindenhez birtokában kell lennie a szükséges készségeknek.
Az iskolaérettség, amely az iskolai életre való alkalmasságot jelenti, 5-7 év közé tehető. Számos olyan jellemző van, amely megmutatja, elérte-e csemeténk ezt a szintet, de teljes körű, szakszerű felmérést csak szakember tud végezni. Ha hiányosságot tapasztalunk bármely területen, megoldás lehet az iskola-előkészítő foglalkozás, egyéni komplex képességfejlesztés, vagy szeptemberben egy kislétszámú első osztály.
Összeállítottunk néhány kérdést, amelynek megválaszolása segíthet a szülőknek:
Jó-e a gyermek ceruzafogása? Mennyire összerendezett az elemi mozgása? (A kúszás, mászás, lábujjon– sarkon–talpélen való járás, a szökdelés pontos kivitelezése könnyű írás- és olvasástanuláshoz vezet.) Jó-e a gyermek egyensúlyérzéke? (Ez a fejlett idegrendszerre utal, melynek hiánya figyelem- és magatartászavart okoz.) El tudja-e különíteni a jobb és bal irányokat, illetve helyesen használja-e a névutókat (alatt, fölött, mögött stb.)? Megfelelő-e a szem-kéz koordinációja (például célbadobásnál)? Felismeri-e a rész-egész viszonyát (például kis részleteket megkeresni az egészen belül)? Megy-e a szétszedés és újra összerakás gyakorlata? Képes-e magát árnyaltan kifejezni? Van-e türelme másokat meghallgatni? Tud-e kérdezni? (Ezeket a sok mesehallgatás, verstanulás, mondókázás és beszélgetés fejleszti.) Tud-e szabályok szerint viselkedni a mindennapi életben és a játékban egyaránt? Kialakult-e a szabálytudata, feladattudata? Tűri-e a kudarcot? Bizalommal fordul-e a felnőttek felé? Játszik-e a közösségben? Elviseli-e a gyerekek társaságát?
Ideális esetben az iskolaérett kisgyerek gondolkodása megváltozik:
Felébred a tudásvágya, s visszaszorul az utánzási kedve. Fejlődnek a szociális készségei is, képes nyugton maradni, odafigyelni a felnőttre. Többnyire már képes arra, hogy a történeteket egész mondatokban mesélje el, s választékosan ki tudja fejezni azt, amit mondani akar. Ujjai is egyre ügyesebbek lesznek, barkácsolnak, gyöngyöt fűznek. Ugyancsak el tudják végezni a háztartásban az egyszerűbb mindennapi teendőket: megterítik az asztalt, mosogatnak és törölgetnek, söpörnek és port törölnek. Önállóan levetkőznek és felöltöznek, kisebb gombokat is ki- és begombolnak, megkötik a cipőfűzőjüket.
Az iskola-előkészítő foglalkozásokon a gyermek esetleges lemaradásait igyekeznek fejleszteni a különböző területeken
S ez nemcsak az iskolához való viszonyát határozhatja meg alapjaiban, hanem az egész életét előnyösen befolyásolhatja. Szakember segít az iskolai szokások bevezetésében. kialakításában, az óvoda és az iskola közti átmenet problémáinak leküzdésében. A kiscsoportos foglalkozásokat pedagógiai vizsgálat és képességfelmérés előzheti meg, mely során a szakember képet kap a gyermek aktuális tudásszintjéről, s erre építve kezdheti el a részképességek játékos fejlesztését. Játékos feladatmegoldások közben gyakorolják a különböző számkörökben való számolást, a mintamásolással kapcsolatos feladatokat, az írás – mozgásos és sorozatkészség fejlesztését, a látási, szóbeli emlékezettel kapcsolatos feladatokat, a formaérzékelési képességet, a különböző relációkat, stb. A tanuláshoz szükséges alapkészségek fejlesztése, a hátrányok ledolgozása a cél.